Korvironaus I.

SHARE
, / 1329 0

Soha nem gondolt időket élünk. Egy félelmetes lény árnyéka sötétíti földi valóságunkat. Nem tudjuk mire számíthatunk, a bizonytalanság szüli félelmeinket napról napra, mind mélyebben. A láthatatlan kórtól döbbent meglepetésünkben tétován alkalmazkodunk földi vezetőink jóindulatú tanácsaihoz, utasításaihoz, törvényeihez. Keressük az okot, keressük a megoldást. Vissza akarunk térni a megszokott pörgésünkhöz, a munkához, az utazáshoz, a kikapcsolódáshoz, mindenhez, ami nekünk jár. Mert mi azért dolgozunk, hogy boldogok legyünk. Mi azért vagyunk itt a földön, hogy boldogságban éljünk. A mai kor embere – főleg itt Európában – ezen tévedés áldozata. Tényleg azért vagyunk, hogy boldogok legyünk? Ez nekünk jár? Biztos, hogy az ember ezért van? Az embert Isten a saját képmására teremti. Ezen képmás – a történelemben nem először nagyarányú pusztító erő általi – eltörlése ismét elindult. Vallásaink adnak magyarázatot. Materialista barátaink sürgősen feltalálandó ellenszerért kiáltanak. Gyógyuljon meg mindenki, hogy tovább tudjuk folytatni azt, amit eddig. Az EMBER legyen továbbra is humánerőforrás, vásárló, fogyasztó, közönség, lakos, polgár, utas, vendég, nyaraló, páciens, kliens, tanuló, ?.. stb. S mindez mivégre? Azért, hogy tegyen valamit. Mindegy, hogy mit, de tegye, mert akkor mozgásban van, megy és körülötte működik a gazdaság. A GAZDASÁG. Amiért mi vagyunk. Igen, mi vagyunk a gazdaságért és most nagy a félelem, hogy ez a gazdaság, ami már szintén egy láthatatlan szörny lény, mehessen tovább. Mert a gazdaság most éppen a nem fenntartható állapot irányába fordult. És a gazdaság nem állhat meg. Mert ha a gazdaság megáll, akkor nekünk végünk. Két szörnnyel van dolgunk. Ezek egymással is hadban állnak. Az a picike láthatatlan vírus, amitől retteg a föld kétlábú felegyenesedett lénye, elindult ki tudja miért és érthetetlen okból megtámadta az ember által teremtett szörnyet, a gazdaságot is. A gazdaság most jobban megvan ijedve, mint az őt kiszolgáló kétlábú. A gazdaságot sem látjuk, de bemutatják nekünk számokban. Még tulajdonsága is van: ideges, lassul, megáll, szárnyal – most éppen felborul. A vírus, amely erről mit sem tud, terjed és végzi ki tudja kitől kapott feladatát. Pusztít. A vírusok közt ő a koronás király. Úgy támad, hogy mindent visz. De nem! Egyáltalán nem hal meg mindenki. A halálozási arány a rákbetegekhez képest elhanyagolható. Orvosok, kutatók biztos tudnának más betegségeket felsorolni, amik halálozási rátája magasabb. Csak azok gyógyítása már bekerült az ellátási protokollba, jól fogyó gyógyszerek állnak rendelkezésre és a gyógyító gazdaság alszelleme beillesztette a gazdaság főszellem tevékenységi körébe. Ha pénz van belőle emberek, akkor tudomásul kell venni, hogy ilyen van, mindenki megtett mindent. Az egészségipar sok mindenre fel van készülve, de arra nem, hogy jön valami, pici láthatatlan, amiből nem lehet pénzt csinálni. Ettől aztán mindenki retteg.
Darwin azt mondja, hogy az a faj marad életben, amelyik a legjobban tud alkalmazkodni környezetéhez. Nos az ember egyáltalán nem akar alkalmazkodni környezetéhez, mert mindenhol átalakítja azt. Nem tud együtt élni környezetével. Ugyanakkor mégis a legalkalmazkodóbb, hiszen még az önmaga pusztítását is túléli. Persze mint emberiség. Persze nem mindenki. A fáról lemászott majom nagy utat tett meg ideáig. Az igaz, hogy a hiányzó láncszemet még kutatjuk, de materialista barátaink elhiszik ezen teóriát. Sokáig képtelenségnek tűnt, hogy az Isteni teremtést hatályon kívül helyezve, a kor embere számára ez valóban természetes lehet. Ma már be kell látni, hogy kettős, egymással párhuzamos valóság is létezhet. Mindenki láthatja ma már – különösen a médiának köszönhetően -, hogy bizony vannak köztünk fáról lemászott ősökkel rendelkezők. Ezt el kell fogadnunk és meg kell értenünk Őket. Vitatkozni velük nem szabad Isten, isteni erők létezéséről. Tudjuk, hogy halláskárosodott embert nem sértünk meg azzal, hogy Wágner operával inzultáljuk, látássérülttel sem vitatkozunk Csontváry festményeiről. Így, ha valakinek nem fejlődött ki a megfelelő érzékszerve a magasabb világokra, akkor vele nem beszélhetünk szellemvilágról. Pedig Isten a főttsonkában is benne van – mondja Hamvas A bor filozófiája című könyvében. Ugyanakkor az inga másik fele a bigott vallásosság, amit szintén e műben részletesen kifejt az író.
Most a kiszabadult koronás vírus hatásaként örvendetes, de nem várt módon kiteljesedhet az egyház. Lépten nyomon lehetőség teremtődött a keresztény felekezetek istentiszteleteinek követésére nem személyesen. Csodálatos lehetőség. Csodálatos lehetőség lenne elmélkedni feladatunkról a világban. Csodálatos lehetőség lenne megtudni kik vagyunk. Csodálatos lehetőség lenne megtudni, ki vagyok én? Ki vagyok ÉN? Ki vagyok, akit a Isten a maga képmására teremtett? Mi voltam korábban? Ki voltam korábban? Miért jöttem vissza?
De ez kit érdekel? Fáról lemászott ősökkel rendelkező barátainkat biztos nem. Azért vagy, hogy fogyassz, meg termelj. A hivatalos egyház az évszázadok óta megszokott liturgia szerint tartja szertartásait. Ez természetes, de olybá tűnik, hogy ez a ma embere számára már kevés. A teremtett lény, és a fáról lemászott majom ivadéka közti választásban lévő, kétségbe esik. Talajt vesztett, és ebben a meghasonlottságban azt sem tudja eldönteni, hogy fiú-e, vagy lány? Ekkor lesz Gender (dzsender).
A materializmus már nem hihető, a hivatalos egyház már elavult. Most itt vagyunk Húsvét előtt. A Naplény emberi testet ölt, hogy megváltson minket. Mindannyian készülünk. Ez túlzás. De mindannyian számítunk egy megváltásra. De ehhez tényleg térden kell csúszni? Tényleg csak könyörögni kell? Tényleg nem kellene tudnunk, hogy a tizedik hierarchia tagjaként az EMBER feladata mi lenne? Angyalokról már hallottunk. Arkangyalokról is. A többi fölöttük állókról még név szerint sem. A fölöttünk lévő kilenc szellemi hatalom nem érdemelne meg többet az egyház részéről? Csak a ?kicsiny, bűnös és halandó?, a megfelelő kordában tartó erő? Nem beszélve arról, hogy nem kicsiny, egyáltalán nem bűnös, és legfőképpen nem halandó! Már ha a testet nem azonosítjuk az emberrel. A fogasra akasztott szkafander mit sem ér, ha nincs benne valami, ami mozgatja.
A testünk támadás alatt van, ez mérgezi lelkünket. Szellemünk hallgat. A láthatatlan erő felborította biztonságosnak, kényelmesnek vélt világunkat. Tanítani jött. A koronás járvány tanítani jött. Megdöbbenteni, ijeszteni, de legfőképpen ébreszteni. Visszavonulásra kényszerít, bezár. Iszonyú kínnal tanít. Magadba zár. Elválaszt a külvilágtól, kényszerít, hogy találkozz magaddal. Minden segítség nélkül. Elcsendesíti a világot, megteremti a feltételt a belső találkozásra.

Várai Róbert